Szalonok, kaszinók és Kukorelly Endre a gombaszögi táborban

Szalonok és kaszinók – Független civil kulturális kezdeményezések a magyarlakta régiókban: Somorjai kaszinó, Komáromi szalon, Rimaszombati kávéház
A péntek délelőtti program részét képezte a Szalonok és kaszinók című előadás. A Komáromi szalon, a Somorjai Kaszinó és a Rimaszombati Kávéház képviselői jöttek el mesélni és válaszolni a feltett kérdésekre. Honnan is jött az ötlet? Valójában egymástól lesték el: a somorjaiak elirigyelték a Komáromban rendezett beszélgetős esteket, és ők is összehoztak egy ilyet. A rimaszombatiak is hasonlóan kezdték el, csak ők inkább a rimaszombati, gömöri térségből hívnak meg vendégeket.
A komáromi projekt egyre nagyobb méreteket ölt, ki is kellett egyszer költözniük a Révből, mert a nézők nem fértek be. Ennek ellenére az előadók biztattak mindenkit, hogy ne féljenek az ilyen beszélgetésektől, hanem üljenek be, figyeljenek és szóljanak hozzá.
A témákról is szó esett, vajon miről lehet manapság beszélgetni? Általában társaságtól függően választják ki az új témát, és az lehet akármi, nincsenek szabályok. Például a nyári divat is volt már téma, de leggyakrabban irodalmi, kulturális témák, aktuális kérdések vetődnek föl, utat nyitva egy emberek közötti vitához.

Beszélgetés, felolvasás Kukorelly Endrével
Sajnos kevés ember ült be a Nagysátorba a beszélgetésre, pedig Kukorelly Endre nemcsak a kortárs írók legjobbjai közé tartozik, de mesélni, beszélgetni is élvezetesen tud. Ráadásul nem az elefántcsonttoronyba zárkózott, koszorús, nemzeti költő típusa, hanem aktív, élő, közügyekben is aktívan résztvevő talpig ember. Üzenetei, véleménye nagyon is időszerű és pontos, ha sokszor nem is túl hízelgő.
Szétzüllő és egyre igénytelenebbé váló társadalmunkban különösen fontos lenne, hogy a vezető értelmiségi réteg aktívan kapcsolódjon be a társadalmi problémák megoldásába, de legalábbis felhívja rájuk a figyelmet. Tehát az örökös vállvonogatás helyett mondjuk indítsanak gyűjtést a fedél nélkül maradók megsegítésére – ahogyan ezt az író is tette. Tetteinket motiválhatja a becsvágy, ha alázattal párosul, de vigyázzunk a hatalomvággyal, mert a hatalom méreg, amely minden emberből a legrosszabbat hozza ki. De azt is felrótta a „népnek”, hogy egyes emberek túlságosan nagy hatalomra tehetnek szert társadalmunkban. Mert a tömegeknek kellene ezekkel leszámolni.
Kritikusan nyilatkozott – megjegyzem: teljes joggal – az iskolai irodalomoktatásról, a kortárs szerzők teljes mellőzéséről. A gyerekből akkor válik ember a szó legnemesebb értelmében, ha már születése előtt igényes és minőségi irodalmat kap. Az olvasás a gondolkodás alapja és fejlesztője – enélkül a szellem csak sorvad és még magas képzettség mellett is csak szakbarbárság lesz az eredmény.
Bővebben mesélt parlamentben töltött éveiről is, sikerekről és kudarcokról, keserű csalódásokról, undorról és kiábrándulásról.
Gondolatait műveinek idézeteivel tarkította és rendkívül bájos, szellemes gyermekverseivel fejezte be. Talán, ha ezeken nő fel a következő nemzedék, akkor a hasonló magas színvonalú és tartalmas előadásokra többen lesznek majd kíváncsiak…