Magyarországon évente megjelenik “a 100 leggazdagabb” magyart bemutató publikáció, ennek alapján született a gondolat, van-e 100 szlovákiai magyar, akik különféle szektorok képviselőiként a legsikeresebb 100 lehetnének? Ha igen, akkor ki lesz az, aki rábök a jelöltek közül arra a százra, akik a magazinban megjelennek?
Győry Attila és Kiss Balázs beszélgetett A 100 legsikeresebb szlovákiai magyar című magazin létrejöttéről a Gombaszögi Nyári Tábor nagysátrában.
Mi az, hogy siker? Mitől lesz valaki sikeres? A díjaktól, attól, hogy a neve sokat szerepel a médiában, vagy valamilyen megfoghatatlan mércétől, ami az emberek fejében él? Mérhető a siker? Ezekre a kérdésekre is kereste a választ Attila, amikor nekifogott ennek a projektnek. Pozsonytól Királyhelmecig különféle embereket kért fel, főleg az idősebb generációból, egyetemi professzorokat, tanárokat, elismert közszereplőket vagy médiában járatos személyeket, hogy küldjenek neki olyan neveket, akik szerintük a magazinba bekerülhetnének, mint a 100 legsikeresebb „szlovmagy” ember egyike.
Meglepetésére pár hét alatt vagy 200 nevet kapott, igen vegyes felhozatalban, és még jobban meglepődött, ha rengeteg jelölést kapott olyan névre, akit nem ismert. Így indult el a lavina. Kik ezek? Miért sikeresek? És igen, némi kutatás után kiderült, hogy például szolgálhatnának a mai fiataloknak is az iskolában, érdemes lenne velük is megosztani ezt a felfedezést.
A következő körben szűkíteni kellett a kört, hiszen majd’ kétszáz névből csak száz kerülhetett a magazinba. Tehát újabb szűrők jöttek. Az első kitételeket szigorították, és újra átfésülték a jelölteket. Először is ne elhunyt személy legyen, inkább egy élő szlovákiai magyar kortárs, aki letett az asztalra valamit. Ne legyen aktív politikus. A magazinban megjelentetett emberek tehát nem a politikai sikereik miatt kerültek oda. Nem kell celeb – mondta Attila, mert nem arról szól ez, hogy hány ember ismeri a nevét, hanem hogy mi az, amitől karrierje tényleg a legjobbak közé emeli. Illetve különböző társadalmi szegmensek képviselői legyenek: művészet, tudomány, vállalkozások, sport, stb.
Ez után egy 13 fős zsűritársaság állt össze, akikkel együtt megkezdődött a végső összeállítás. Attila elmondása alapján az első 70 ember szinte csettintésre meglett. És a maradék harmincra annyi ember jutott, hogy nem tudtak dönteni. Ekkor jött egy újabb játékszabály, ami kicsit könnyített a dolgokon: minden területről csak 4-5 képviselő, a jéghegy csúcsa kerüljön a lapokra. Az elosztás mégis így sikeredett: 30%-uk a művészetet képviseli, 40% a tudomány terén elért sikerekért került a magazinba, 10%-uk jeleskedett a sportban és 20%-uk a közéletben kimagasló teljesítményért került be a legjobb 100-ba. Igen, vannak mellettük is más nagyszerű emberek, akik letettek az asztalra valamit az évek során. Igen, vannak képviselők, akik megérdemelnék, hogy a nevük ott díszelegjen. De volt, ahol kizáró oknak számított az is, hogy nem él már itt, Szlovákiában, vagy pedig nem szlovákiai származású. Mint utóbb kiderült, a 100 emberből csupán 9-10% él már tartósan külföldön.
És meglepő volt számára, hogy a nők nem csak a művészet terén bukkantak fel, hanem a sportban, a tudományban is. De mint mondta, nem kell aggódni, hiszen “Minden sikeres férfi mögött egy nő áll”.
Egyéb statisztikai adatok is napvilágra kerültek a beszélgetés során. Százból csupán 35% származik szlovákiai magyar városokból (többnyire Dunaszerdahely, Rozsnyó, Nagymegyer, Komárom). A maradék 65% falvakból vagy kis településekről érkezett. A következő felfedezés az volt a bemutatkozók összegzése után, hogy a legsikeresebb emberek 85%-nak van egyetemi végzettsége. További érdekesség – habár nem feltétlenül ettől lettek sikeresek-, hogy 2-3 ember kivételével mindnyájan magyar anyanyelvű alapiskolába jártak.
Kiss Balázs, aki a kiválasztott 100 legsikeresebb ember nagyját felkereste, hogy elbeszélgessen velük és anyagot gyűjtsön a magazinban megjelenő bemutatkozóhoz, szintén megosztotta történeteit, hogy milyen tapasztalatok érték őt, miközben ezekkel a hírességekkel beszélgetett. Elmondta, hogy rengeteg kellemes meglepetés érte, sok emberrel megismerkedett, és került olyan helyzetbe is, amibe a modern kor vívmányai miatt nem kerülhetett volna, ha nem a sokkal idősebb emberekkel kell felvennie a kapcsolatot.
Hogy nem került bele mindenki? Hogy miért pont ő került bele? Nos, ezek a kérdések feltehetők, de ettől még egy nagyobb létszámú csoport döntött többségi szavazással, hogy ki kerüljön a legjobb 100 soraiba. Ám Attila azt mondta, hogy tervben van a következő példány, ahová majd lesz esélye azoknak is bekerülni, akik esetleg kimaradtak.
Szolgáljon ez a magazin élő példaként azok előtt, akik pályaválasztás előtt állnak, vagy akik az utukat tapossák. Minden embernél ott van egy kis történet, a buktatókról, az útjáról, arról, hogy került oda, ahol van. Lehet tanulni belőle, lehet példaként kitűzni: lám nekik is sikerült, akkor nekünk miért ne menne? 🙂
– szöveg, fotó: Vasík Boglárka, rozsnyovidek.sk
Kapcsolódó írásaink:
Befejeződött az idei Gombaszögi Nyári Tábor
Szimulációs társasjáték: Egy nehéz döntés a hírszobában!
Dilidokihoz soha? – beszélgetés segítő szakemberekkel
Lassan végéhez ér a Gombaszögi Nyári Tábor
A bolíviai fogoly – gombaszögi beszélgetés Tóasó Előddel
Hétvége Gombaszögön – a Gombaszögi Nyári Tábor negyedik napja
Ő is akarta? – a párkapcsolati erőszakról Gombaszögön
Szalonok, kaszinók és Kukorelly Endre a gombaszögi táborban
(…)
