A bolíviai fogoly – gombaszögi beszélgetés Tóasó Előddel

Tóasó Előd és Lukács Csaba pénteki beszélgetését a gombaszögi tábor Nagysátrában rendkívül nagy érdeklődés kísérte, mondhatni, szinte fürtökben lógtak a táborozók a sátoron kívül is. A Latin-Amerikai helyzet volt a fő téma, konkrétabban Bolívia, és az ottani viszonyok, események. Tóasó Előd elmesélte bebörtönzésének és hatéves raboskodásának történetét, a sötét részletekre is kitérve.
Letartóztatásának körülményei máig homályosak és zavarosak – elméletek egész sora született már a megmagyarázására, de az igazság még várat magára. Két évig úgy tartották fogva, hogy még vádat sem emeltek, nem volt meghallgatás, eljárás, semmit sem tudott, semmit sem értett. Az előzetes meghallgatás után 2011 novemberében hivatalosan is vádat emeltek ellene és megindult a per. Az eljárást hihetetlenül nyújtották, így történhetett, hogy 70 hónapot töltött különböző börtönökben, melyekről, a számunkra elképesztő ottani állapotokról szintén sokat mesélt.

Az Európai Unió is próbált segíteni egy jogügyi reformmal. Mivel Tóásót az államelnök elleni merénylettel vádolták, rá nem vonatkoztak az újonnan hozott törvények. Az üggyel egyre többet foglalkoztak a nemzetközi fórumok, az ENSZ is kimondta az eljárás jogtalanságát, a bolíviai bíróság azonban ezt ignorálta.
A bolíviai börtönökben nem élelmezik a foglyokat – ez is a büntetés része. A raboknak maguknak kell bebiztosítaniuk az élelmet. Pont ezért minden rabnak kisebb konyhai felszerelése van, bennük késekkel, melyekkel a nézeteltéréseket is orvosolni szokták.

A börtöneikben, legalábbis amiket megjárt, szekciókra oszlanak a rabok, melyek a legkülönbözőbb módon harcolnak egymással. A börtönőrök nem foglalkoznak vele, hogy mit csinálnak a rabok, amíg nem hagyják el a börtön területét. Kábítószerekhez, fegyverekhez könnyű hozzájutni. A rabok között mindenki mással kereskedik, a pénzszerzés kartell-szinten működik. Az El mariachi című filmben bemutatott kép egyszerre nagyon is valósságossá vált előttünk…

Végül alkut ajánlottak neki, mely értelmében ő felvállalta, hogy igenis merényletet akart elkövetni, ezután fegyveres felkelőnek nevezték, 5 évet és 10 hónapot kapott – pontosan annyi időt, amennyit már letöltött a börtönben.
Szabadulása után tudta meg, hogy az a csapat, amelyik rájuk támadt azon a végzetes estén, egy elit kivégzőosztag. A mai helyzetről is szó esett, mely egyáltalán nem fényesebb, mint akkor, majd pedig a közönség is feltehette saját kérdéseit, melyekre az előadók készséggel válaszoltak.