A Gombaszögi Nyári Táborban Hajdú D. András fotóssal beszélgetett Csere Róbert, a Týždeň hetilap kreatív igazgatója.
A beszélgetés során nemcsak sok érdekességet hallottunk, de komoly etikai dilemmák is terítékre kerültek – a halandó sosem gondol bele, milyen felelősség terhelheti a fotóst és hogyan tudja feloldani a hivatás-fotózás-emberség belső konfliktusát.
Különösen abban az esetben, ha valódi jó fotósról van szó, aki nem a megélhetésért fotóz, indokai, késztetése mélyről fakadnak.
A jó fotósnak kockáztatnia is kell, ha hiteles munkát akar végezni. Bele kell vetnie magát a közegbe, meg kell ismernie, együtt kell élnie a „témával”, hogy a fotók hitelesek és valóságosak legyenek. Ez nehéz feladat lehet Európában is – bekerülni például egy zárt roma közösség bizalmi körébe –, de különösen igaz a számunkra idegen országok és kultúrák esetében. Valószínűleg egyik legnehezebb feladata éppen a legutóbbi munkája volt, amelynek során Belső-Kongóban dolgozott, hogy fotóriportot készítsen egy magyar szemorvosról, aki húsz éve az őserdő legszegényebb és leghozzáférhetetlenebb területein gyógyítja az embereket amolyan missziós formában. Mivel itt a távolságok hatalmasak, közlekedés nincs, sokszor utak sincsenek, ezért az orvos utazik (gyalogol, vergődik) a beteghez. Két hónapos munka volt annyira beledolgoznia magát az ottani viszonyokba, megismerni a közeget, embereket, hogy valódi tudósítás szülessen, a képek az igazságot mutassák meg.
De ugyanilyen szívós kitartás kellett a cigánysoron is, míg elfogadták, megbíztak benne és elkészültek az igazi képek.
Sokkal veszélyesebb a munka hazai pályán emberi szempontból: a Magyarországon készült fotók alanyai rövid időn belül számtalan formában szembesülhetnek az elkészült képekkel, míg a kongói bennszülött soha életében nem hall sem a fotóról, sem a fotósról. Számára csak érdekes epizód a „nagy fehér ember” érkezése és munkája, a roma-soron lakó embereket érheti kellemetlenség a megjelenő fotók kapcsán.
Az internet belépése a képbe sokat rontott a helyzeten: elsősorban azért, mert még nincsenek jogi eszközök a fotók jogtalan és illetéktelen felhasználásának megakadályozására. És nem a jogdíj kiesése zavarja a jó fotóst, hanem, hogy művét a kontextusból kiragadva, jelentését eltorzítva, negatív módon használják fel, vagy éppen megszegve a felhasználás feltételeit olyan helyen publikálják, ami a fotó alanyára nézve veszélyes vagy hátrányos. Ha egy fotó felkerült a internetre, akkor a fotós már tehetetlen, nem tudja ezt megakadályozni, de még jóvátenni sem. A pereskedések nehézkesek, hosszadalmasak és nem hozzák helyre a következményeket. Amik lehetnek katasztrofálisak is – a szerbiai menekültek például azért nem adták arcukat a fotóhoz, hogy ne azonosíthassa őket a hatóság és családjukat, otthon maradt hozzátartozóikat ne érje megtorlás.
A folyóiratoknál már jól kialakult rendszer itt sajnos bedől, a szerkesztőségek, szerkesztők úgy dolgoznak a képekkel, ahogyan éppen gondolják, és ehhez még jön a képlopások megszámlálhatatlan esete, amikor még a felelős személyt sem lehet megtalálni.
És hogy mi motiválja a fotóst a nehézségek dacára? Csak a rosszat akarja megmutatni, felhívni a figyelmet a problémára? Vagy abban hisz, hogy jobbá teheti képeivel a világot? Mindkettő, de elsősorban a történetet akarja elmesélni, megőrizni, képekben megörökíteni. És ezek a mesék már elindíthatnak valamit az emberekben, hatnak rájuk, megváltoztathatják a gondolkodásukat. Apró sikerek ezek, de végső soron a tenger is cseppekből áll.
A művész tehát most már félig telinek látja a poharat és igyekszik másokat is meggyőzni erről. Engem meggyőzött.
– rozsnyovidek.sk, szöveg: Kulcsár Mária, fotó: Vasík Boglárka
Kapcsolódó írásaink:
Haiku – vershajtogatás, önismereti barangolás a sorok között
Befejeződött az idei Gombaszögi Nyári Tábor
Szimulációs társasjáték: Egy nehéz döntés a hírszobában!
Dilidokihoz soha? – beszélgetés segítő szakemberekkel
Lassan végéhez ér a Gombaszögi Nyári Tábor
A bolíviai fogoly – gombaszögi beszélgetés Tóasó Előddel
Hétvége Gombaszögön – a Gombaszögi Nyári Tábor negyedik napja
Szalonok, kaszinók és Kukorelly Endre a gombaszögi táborban
(…)
