Ambrus Ferenc: A rejtőzködő Franciska és Dénes nyomában III. – Palermo

Ambrus Ferenc: A rejtőzködő Franciska és Dénes nyomában III. – Palermo

Távol otthonunktól, lehet, a legszebb élmények egyike mindig az, amikor valami olyat látunk meg, fedezünk fel, ami nagyon hasonlít egy hazai dologra. Persze Szicília, annak 901-től fővárosaként jegyzett Palermo, az azt ért rengeteg különféle hatás ellenére is egy európai város. De megélni annak előkelő negyedében, a Piazza Marina téren, annak közepén, a kis parkban álló óriási kaucsukfák alatt egy vasárnapi régiségvásárt, maradandó élmény. Főként akkor, ha az nagyon, de nagyon hasonlít arra a mi csécsi, budaméri, miskolci vagy egri hasonló, sokak által kedvelt hétvégi rendezvényekre, ahol a szétnyitható asztalok, és a földre szabadon lerakott nagyon sokféle régi tárgy között sétálgathat a tudatosan keresgélő gyűjtő, meg az éppen véletlenül odavetődő érdeklődő.

Persze, elsősorban ezeknek érdekesség a sok szanaszét kipakolt régi kincs – vagy kacat? -, kinek ez, másnak amaz, de az élmény biztos megérinti az e világ iránt közömbös embert is.
Az ilyen szabad piacokon is aztán természetes az, amit Palermoban sétálgatva lépten-nyomon lát az ember, hogy a helyiek nagyon szívesen állnak le az utcán, alakítanak kis csoportokat és beszélgetnek. Állandó kép a kávéházak közelében is a négy-öt ott álldogáló fickó. De hol vannak a lányok, asszonyok? Kérdeztem csak úgy önmagamtól, elnézve a magukból nyugodtságot és barátságot árasztó férfiakat. Amilyen a cukrászda sarkában üldögélő pasi is volt, aki, mintha egy szónoki emelvény mögül figyelné a világot, miközben szépen beszedi a pénzt a felszolgálóknál megrendelt és elfogyasztott finomságok után. A palermói ember békés lényén bizony nem látszik, hogy itt – igen! – ma is /de a világunkban hol nem? – esetleg másképp csúfolják, ugye/ működik a hírhedt maffia. Ám azt se igazán érzékeli a patinás épületek között sétálgató idegen, hogy néhány éve Szicília, na meg persze a még Olaszországhoz tartozó, innen kétszáz kilométerre fekvő Lampedusa szigete az első menedékhelye a nyomorúságos sorsukból, életüket kockáztatva menekülő afrikaiaknak. Persze, látni itt a világ mindenféle emberét, de nyugtalanságot nem érezni. Na, jó, egy kicsit azért jobban figyel a csavargó, mi történik körülötte, ha elindul megkeresni a hétszázezres város egyik legismertebb épületét, az Assisi Szent Ferencről elnevezett gótikus templomot. Egy elhanyagolt, szemetes utcákon át botorkál s mintha itt minden felgyorsulna körülötte. De lehet, ez a kis nyugtalanság csak azért ragadja magával, mert ezekben a kis utcácskákban még őrültebb módon hajtanak el mellette a többnyire alaposan összekapart, behorpasztott autók? Eeej, jut eszébe ilyenkor a magunkfajtának, lenne siránkozás otthon, ha egy ilyen jól megjegyzett kocsival kellene furikázni és közben mutogatni milyen szépek és nagyok is vagyunk! A mediterrán világ embere azonban minderre másképp tekint. Vagy már talán észre sem veszi a drága kocsiján a jókora „díszeket”? Meg a hirtelen mozgás sem az ő szokása arrafelé. Mert hogyan is kerülhetne akkor szóba, ami a déli s így az olasz világ egyik ismérve, a dolce far niente? Ugye, ami magyarul annyit jelent, hogy: édes semmittevés…


Ha a Palermoba látogató jóember véletlenül elfelejtené, hogy mégiscsak az európai kultúra tágabban vett bölcsőhelyének egyik szegletében van, nagyon gyorsan eszébe juttatja az imént említett tényt, mondjuk a Palazzo dei Normanni épületének látványa. Az egykoron szicíliai királyoknak otthont nyújtó, a 9. században már épülő pazar palota 1947-től a szicíliai parlament székhelye. Vagy a talán leglátogatottabb palermói műemlék, a katedrális is elhalkulásra, töprengésre készteti a ma emberét. 1185-ös évet jelölik meg működése kezdetének, de helyén jóval korábban is templom volt. Ritka érdekes építmény ez, mert mind kívül, mind belül számtalan építészeti stílus jegyeit fedezi fel rajta az ember. A sok évszázadon át tartó hozzá- meg átépítés eredménye ez, miközben mégis olykor mintha a korai középkorban lenne a katedrálist be-és körbejáró. Mindezt azonban már hajlamos elfelejteni a kíváncsi idegen, ha rászánja magát arra, hogy a csigalépcsőn felmenjen a katedrális tetejére. Az ott található vékony pallón sétálgatva felejthetetlen látványban lesz része: gyönyörködhet Palermo egyedi, sokak által megcsodált fekvésében. Hát, mondjuk Goethe is alig tudott betelni a három oldalról hegyekkel, a negyedikről a tengerrel körülvett város látványával. Ott fönt állva és bámészkodva bizony a szárazföldi embernek el kell ismernie, hogy joggal kapta ez a hely a Conca d´Oro, az Arany Katlan nevet.


Nagy valószínűséggel azonban annak idején a mi Dénes grófunk a csigalépcsőn nem kapaszkodott fel a palermói katedrális legtetejére. Meglett korban, 1913 februárjában érkezett a városba, hogy a páratlan földközi tengeri klíma gyógyító hatását élvezze. Bronchitise volt az akkor már idős grófnak, s ez a hely – tapasztalja ezt a ma odalátogató is -, rendkívül jó hatással van a légzésre. Valószínűbb, hogy leginkább a tengerparton, vagy a botanikus kertben tartózkodott. Ezt 1792-ben létesítették a vízpart közelében. Az arra járó ember tekintetét messziről vonzó óriási fügefák biztos ott voltak már Andrássy Dénes gróf itteni tartózkodása idején is, mert nagyságukkal és buja, dús koronájukkal mintha az örökkévalóságot akarnák földi mindennapokká tenni.


És hogy az itt, Palermoban 1913. február 27-én elhunyt Andrássy Dénes elsétált-e a palermoi belváros sok kis, szűk utcácskáinak egyikébe, aminek Via Pisa a neve /egy regény nyilván többet tud majd elmondani minderről …/, nem tudjuk. Lehet, tudott erről a kis utcáról, s ha igen, biztos eszébe juttatta a helyet, a várost, ahol 1866 tavaszán nőül vette Hablawetz Franciskát. Azokban a pillanatokban aztán emlékezett arra a 36 évre, amit a szeretett és tisztelt asszony mellett élt le. Eszébe juthatott az a sok jótékony cselekedet, aminek során a grófi vagyonuk egy nagy részét iskoláknak, egyesületeknek, egyházi közösségeknek, de rászoruló egyéneknek, egész falvaknak adományoztak.
Lehet, hasonlóképpen, mint a Dénes gróf után, az ő szülőföldjéről több mint száz évvel Palermoba látogatónak, egykoron őneki is kirajzolódott az öböl fölötti égbolton egy gyönyörű dupla szivárvány. Ami a vízparton üldögélő nemes ember lelkében összekötötte Pisát Palermoval, és Franciskát ővele.

 

 

 

A sorozat előző részei:

Ambrus Ferenc: A rejtőzködő Franciska és Dénes nyomában I.

Ambrus Ferenc: A rejtőzködő Franciska és Dénes nyomában II.

 

 



Hagyj üzenetet