A pozsonyi medikusok klubja (Selye János Klub) és a Diákhálózat pozsonyi tagszervezete (József Attila Ifjúsági Klub) az Öreg Hídon gyertyagyújtással fejezte ki szolidaritását az erdélyi diákok felé. Április 18-án a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem rendkívüli szenátusi ülésén fogadták el azt a határozatot, mi szerint az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) a közeljövőben fuzionálni fog az előbb említett oktatási intézménnyel.
Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSz), amely a romániai magyar diákszervezetek ernyőjeként funkcionál, elhatárolódik e döntéstől több okból kifolyólag. Elsősorban az anyanyelven való oktatás veszélybe kerülése aggasztja nemcsak a MOGYE hallgatóit, hanem az egész erdélyi magyar egyetemistatársadalmat. A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSz) elnöke, Ladányi Emmánuel szerint az egyetemi rektorátus részéről kommunikációhiánnyal szembesült a magyar diákság, mivel e szenátusi ülésről nem voltak tájékoztatva. Továbbá ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egyetemről ezer román hallgató is ellenezte a fúziót egy közvélemény-kutatás szerint.
Hogy érezzük a szenátus döntésének súlyát: Marosvásárhely ezen egyeteme egész Romániában az orvosi és gyógyszerész képzés egyetlen magyar tannyelvű bástyája. Mindamellett minden egyetemista tudja mit jelent kötődni saját oktatási intézményéhez, tudja mit jelent egy közösség részének lenni, tudja mit jelent az egyetemi autonómia szentsége. Az erdélyi magyar egyetemista pedig tudja milyen jelentőséggel bír, ha anyanyelvén veheti át azt a tudást, amit később a nagybetűs Életben fog kamatoztatni (a MOGYE három nyelven, magyarul, románul és angolul biztosítja az orvosi képzést). Ennek szellemében szólította fel az OMDSz Valentin Popa tanügyminisztert, hogy helyezze hatályon kívülre a két egyetem egyesítését.
A közelmúltban Budapesten és Marosvásárhelyen a szolidaritás üzenetét közvetítve gyújtottak gyertyát hallgatók, békésen tiltakozva egy közösség felszámolása ellen. Nekünk itt, Szlovákiában a legtöbb egyetemi szakon nem nyílik lehetőségünk magyarul tanulni, például az orvosi egyetemeken sem működik magyar nyelvű képzés. Valószínűleg éppen ezért tudjuk diákként átérezni az intézmény fontosságát. A romániai magyar diákok érdekérvényesítési tevékenységéhez a gyertyagyújtással szeretnénk erőt adni és kifejezni szolidaritásunkat. Bár a gyertyákat elfújtuk végül, tudjuk, hogy barátaink, a marosvásárhelyi medikusok, az erdélyi diákok nem adják fel a küzdelmet.
Czáboczky Szabolcs
